Ennek a blúznak története van...
Még általános iskolás voltam, mikor a nagynénémnek volt egy turkálója. Kezdetben angliából hozatott ruhákat, hatalmas bálákban. Nekem, aki mindig is szerettem a különleges holmikat, hatalmas élmény volt, amikor ott lehettem a bála-nyitáskor. Egy ilyen bála olyan volt mint egy zsákbamacska, soha nem lehetett tudni pontosan, hogy mi rejtőzik benne. A szortírozáskor mindig volt egy olyan kupac, ami eladhatatlan volt. Na ez volt az én kedvencem: ezeket a ruhákat (és egyéb kiegészítőket) én megkaptam. Gondolhatjátok, hogy ez nekem maga volt a Kánaán, főleg hogy színjátszó körös voltam, s így lehettek saját jelmezeim is. Persze ezek a holmik akkor is jól jöttek, amikor a barátnőimmel játszottunk.
A képen látható blúz is egy ilyen kupacból került ki. Jelmezként többször is volt rajtam, de "civilben" összesen egyszer viseltem.
A múlt heti szekrényrámolásnál ismét a kezembe került. Nincs szívem megválni tőle. Eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan festenék benne, ha szűk farmert húznék hozzá és valami klassz cipőt, hogy mégse úgy nézzek ki, mint akit kilöktek egy időgépből.
Mi a vélemenyetek: kockáztassak, és merjem néha felvenni, vagy őrizzem meg, mint egy kedves emléket, de ne kerüljön be az "aktív ruhatáramba"?
nekem love, farmer magas sarkú cipő...
VálaszTörlésPont így képzeltem én is! :)
VálaszTörlésNekem is tetszik! Szerintem teljesen hordható ma is :)
VálaszTörlésNagyon szép, hordjad!
VálaszTörlés