Végre túl vagyunk a költözésen. Én még életemben nem pakoltam ennyit, mint az elmúlt hetekben...
Mikor már tényleg (majdnem) minden a helyére került, gondoltam megérdemlek egy kényeztető reggelit. Egy olyat, amikor nem kell rohanni, van közben idő olvasgatni, netezgetni, és nyugiban megtervezni a napot. És persze egy kis nassolnivaló is lecsúszhat.
Az új albérlet nagyon szép és csendes helyen van. Régen nem is gondoltam volna, hogy Budapestnek ilyen részei is vannak.
Amikor először jártunk itt, megnézni a lakást, csak annyi jutott eszembe, hogy: "a csikket a városra pöccintjük...". Temészetesen nem dohányzom, de a kilátásról egyből ez jutott eszembe. Klasszul rálátni Budapestre. Én este szeretem a legjobban, amikor a város fényei még inkább láthatóvá teszik az olyan nevezetességeket, mint például a Szabadság szobor. Azt konkrétan látni lehet a teraszról (messze van ugyan, de jól látható).
A környék igazi zöld övezet. Ki is néztem egy-két szép és érdekes növényt, amit le szerettem volna fotózni, de mire kikerültem a dobozhalmok alól, addigra sajnos elvirágoztak. Azért maradt néhány apróság.
Ezek a kis virágok szinte elárasztják a környéket:
Tudom, tudom, ez nem virág, de olyan vidám. Az óvodás éveket eleveníti fel. :)
A munkánk miatt sajnos a fővárosban kell élnünk. Én Budapestnek azokat a részeit szeretem, amik kisvárosiak, falusiasak. Jó hogy van ilyen is.
Nagy előnye még a környéknek, hogy közel vannak a budai erdők, és így gyorsan kiérek, ha edzeni szeretnék (imádok ezekben a hegyekben bringázni).
Szerencsére ritkán kell lemennem a városba, de ha útrakelek, csak felpattanok a városi bringára, húzom a féket, és negyed óra alatt a belvárosban vagyok.
Kell ennél jobb?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése