Tudom, tudom, kezd már elcsépelt lenni a virágkorát élő "karkötő karkötő hátán"-divat, de én egyszerűen nem tudom megunni: nézni is szeretem ezeket a képeket, és szívesen hordok tonnányi karperecet...
Sok más "őrülethez" hasonlóan, ez sem most ütötte fel először a fejét. Saját életemből is emlékszem olyan időszakra, amikor zsákszámra aggattam magamra a csiribiri gyöngyöket, barátság-karkötőket, fonatokat. Minden elképzelhető anyagból készítettem magamnak ékszereket, a kagylótól kezdve, a kiszuperált nejlonharisnyán át egészen a villanyvezetékek gyöngy-szerű porcelán burkolatáig.
Mikor a jogosítványomat szereztem - 17 éves korom körül - pont ezen a korszakomat éltem. Úgy mentem vezetni tanulni, hogy rengeteg vékony fém karperec volt rajtam, ami természetesen zörgött és csilingelt a kezemen, miközben a kormányt fogtam, mozgattam. Nekem már fel sem tűnt ez a "zaj", de az oktató - Iván bácsi - már majdnem befeküdt a kocsi alá, mert azt hitte, hogy a motor adja ki a "beteg" hangot. Amikor már nagyon bosszankodott, megráztam neki a bal kezem és megkérdeztem hogy: "erre a hangra tetszik gondolni?". Röhögött és nagyon megkönnyebbült, hogy nem vágtam gallyra a kocsiját. :)
Az alábbiakban összegyűjtöttem néhány szemet gyönyörködtető - nyilván van, akinek elborzasztó - összeállítást.
Ez mondjuk nem sok, de gyönyörűek.
Képek: Pinterest
Nekem is nagyon tetszik, amikor sok szép karkötő/karperec van egymásra halmozva. Az autóvezetős sztori pedig nagyon vicces, jót nevettem magamban itt a gép előtt! :D
VálaszTörléshúúú nekem is tetszenek ezek a sok karkötős képek :)) ez az autóvezetős sztori tényleg jóó, hehe :P
VálaszTörlésÉn is teljesen odavagyok értük! :)
VálaszTörlés