Mi a baj a tinikkel? - szerintem

Ivett blogján olvastam egy bejegyzést "Mi a baj a tinikkel?" címmel. Elgondolkodtató volt.

Nem tudom, hogy baj-e, de valami van. 

Egészen biztos.

Nyilván minden évtizednek megvannak a maguk tini-problémái. Nem mennék bele itt most mélyen a családi háttér, a kulturális-, anyagi-, kapcsolati tőke kérdésébe, pusztán csak annyira, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a divat szemüvegén keresztül vizsgáljam a dolgot.

Ami tény: a stílusérzéket, a jó ízlést megvásárolni nem lehet, de a stílus álarcát szerintem igen. Értem ezalatt azt, hogy, aki megteheti, felfogadhat magának stylistot, stílus tanácsadót...stb. Ettől persze nem lesz jó ízlése a delikvensnek, de legalább már nem látszik rajta.

A tinik. Visszaemlékezve tizenéves koromra, és látva a mai kamaszokat – legyen szó rokon gyerekről, vagy az utcán bandázó srácokról - , azt vettem/veszem észre, hogy két dologtól rettegnek igazán: attól, hogy különböznek a pajtikáiktól, és attól, hogy beleolvadnak a tömegbe. Kicsit ellentmondásos, nem? Nem is irigylem őket, mert meglehetősen nehéz egyszerre különbözni és azonosulni. Az biztos, hogy ezekben az években az ember(palánta) kísérletezik, keresi az utat, feszegeti a határokat. A szülői szó semmit sem (legalábbis nem sokat) számít, az az etalon, amit a barátok mondanak, tesznek, hordanak. A legfőbb szempont a kortárs csoportnak való megfelelés, hiszen senki sem szereti átélni a kirekesztettséget. De szerintem ez rendben is van így, ha később az illető ezt kinövi. Nem arra gondolok én itt most, hogy probléma az, ha valaki olyan ruhát hord mint a barátai. Azt azonban már bajosnak érzem, ha valaki felnőtt korában nem meri vállalni saját stílusát – legyen szó ruháról, zenéről, könyvről...stb. - és pusztán csak az ismerősei, barátai által tudja meghatározni, körvonalazni magát.

Stíluson vitatkozni szintén nem érdemes, mert különbözőek vagyunk, kinek ez tetszik, kinek az. A fiatalokkal – vagy a szüleikkel? - kapcsolatban szerintem sokkal nagyobb gond az, hogy sokan divatosnak, menőnek, trendinek (nem csípem ezt a szót, de ez kívánkozott ide) tartják a lepattantságot, a toprongyosságot. Megkövezhettek, de szerintem nem sikkes, ha valaki ápolatlan, mosdatlan. Akármilyen trendi kontyba lehet feltekerve egy hosszú hajzuhatag, ha a szóban forgó haj zsíros. Akármilyen sikkes cuccba felöltözhet egy tini, ha közben izzadságtól/cigitól/piától... bűzlik. Hiába kensz Chanel lakkot a körmödre, ha közben tövig rágod, és a rommá taposott cipő sem sikk!

És szerintem itt jön be a szülők szerepe. A család az elsődleges szocializációs közeg, így az ő felelősségük (is), hogy megtanítsák csemetéjüket arra, hogy bármilyen stílusú ruhát is hordanak ÁPOLATLANUL NEM MEGYÜNK KI AZ UTCÁRA!!! És azt is meg kellene tanítaniuk, hogy milyen alkalomra hogy illik felöltözni.

Én tudnám javasolni mindenkinek, akinek nem áll a rendelkezésére egy kimeríthetetlen bankszámla, hogy klasszikus alapdarabokra áldozzon többet, a többi egyébre pedig lehetősége szerint.

Nekem rengeteg ruhám van, aminek többségét turiban vettem. Már azelőtt, hogy divatossá vált volna ott vásárolni. Ha tanácstalan vagyok, hogy mit vegyek fel, kedvenc sötétkék farmerom, és imádott fekete szmoking fazonú zakóm mindig kisegít a bajból. Akár munkába megyek, akár moziba.

Ti hogyan vélekedtek a kérdésről?

Szívesen meghallgatnám, mit mond egy tinédzser?