Visszatérés

Szó nélkül eltűnni egy hónapra nem szép dolog...

...nos én mégis ezt tettem. Ezért elnézést kérek mindenkitől, aki esetleg várta az új bejegyzéseket, és csalódnia kellett! Mentségemre szolgáljon azonban, hogy jó okom volt az "eltűnésre".

2011. szeptember 3-án férjhez mentem, majd egy csodálatos, közel három hetes nászútra utaztunk el.

Tudom, tudom szólhattam volna előre is, hiszen egy esküvő - általában - olyan esemény, amiről az ember lánya már jó előre tud. Ez így is volt, csakhát közbejött egy-két olyan körülmény, ami kicsit "izgalmasabbá" tette az egyébként sem nyugodt készülődést.

Voltam olyan "ügyes", hogy egy héttel a nagy nap előtt elestem biciklivel - nem ám valamilyen meredek hegyről lefelé száguldva, hanem tükörsima aszfalt úton - , pontosabban átrepültem a kormány felett. A részletektől megkímélnélek Titeket, a lényeg az, hogy a bal könyökömön sikerült landolnom, eltört az orsócsontom, így kaptam egy szép kis gipszet: kézfejtől vállig. Mondanom sem kell, hogy soha semmim nem volt még begipszelve. Belenyugodtam, hogy gipszes ara leszek.

Külön szívfájdalmam, hogy a balesetet (péntek) követő vasárnap volt a hegyikerékpáros topmaraton sorozat negyedik, és egyben záró  versenye, amin így nem indulhattam el. Hiába edzettem közel egy évig, szívemet-lelkemet beleadva, életem eddigi legjobb formájában nem állhattam rajthoz. Sebaj, majd jövőre!

Az esküvő nagyon jól sikerült, de komolyan mondom, nem tudom voltam-e valaha olyan ideges, mint akkor. Szerettem volna, ha minden rendben lezajlik, és mindenki jól érzi magát. Utólag persze azt mondom, hogy felesleges volt izgulnom, de hát mit lehet tenni, ilyen a természetem, és hát az esküvő nagy dolog. Félelmetesen, mondhatni borzongatóan jó érzés az, ha szeretsz valakit annyira, hogy tudod, Vele akarod leélni az életedet és az a Valaki ugyanezt érzi irántad.

Persze mi az, ami mindenkit - főleg ha nőkről van szó - érdekel egy esküvővel kapcsolatban: a menyasszony ruhája. Nekem kettő is volt, egyik a polgári, másik a templomi szertartáson. Mindkettő saját tervezésű. Most úgy adná magát a dolog, hogy feltegyek ide néhány képet, de az az igazság, hogy nem tudom, akarom-e. Kicsit félek, hogy az egész esemény ezzel elvesztené a meghittségét. Még meglátom...

A fenti képen a csokrom látható. Pont olyan mint amilyet elképzeltem.

Nászúton Toszkánában és Ausztriában voltunk, azért arról lesz egy kis beszámoló.