Véletlenül úgy alakult, hogy kaptam kölcsön egy Vogue-ot, méghozzá egy olasz nyelvű, férfiaknak szóló kiadást...
Így hát kénytelen voltam - a múltkori, Vogue-ról szóló bejegyzésem után - még egy esélyt adni a magazinnak.
A tapasztalatok: nem beszélek olaszul, így nem tudok nyilatkozni arról, hogy a magazinban megjelent cikkek mennyire érdekesek és színvonalasak, de azt megállapíthatom, hogy legalább vannak. Nem is kevés: interjúk, gasztronómia, kultúra és természetesen divat. Sokkal sokoldalúbbnak tűnik a magazin ezen kiadása, mint az általam eddig ismert verziók.
Ami még feltűnt: sokkal kevesebb a reklám, mint a nőknek szóló Vogue-ban, valamint kevésbé színes(mégsem tűnik unalmasnak).
Feltételezem, nekünk nőknek sokkal jobban eladható az, ami díszes, feltűnő, legyen szó ruhákról, kiegészítőkről, vagy akár magazinokról.
Azért akad benne egy-két, nőknek (is) szóló hirdetés is.
És végül a kedvenceim: gyönyörűséges bőr hátizsákok. Gondolom elsősorban nem nőknek tervezték, de ez engem egy percig nem akadályozna abban, hogy hordjam őket. Mind a hármat, ugyanis választani nem tudnék közülük.
A kérdés persze adja magát, és én sem tudok elmenni mellette: úgy nagy általánosságban mi(lyen) a kialakult vélemény azokról a férfiakról, akik férfiaknak szóló magazinokat olvasnak? És itt nem a buja szépségű, hiányos öltözetű hölgyeket felsorakoztató "szaklapokra", valamint a horgász/vadász ás egyéb sporttal foglalkozó magazinokra gondolok, hanem inkább a divat, dizájn, és egyéb trendeket bemutató lapokra.
Úgy vélem, szegény férfi-társaink nincsenek jó helyzetben ebből a szempontból. Már azokra a nőkre sem néznek jó szemmel, akik meglehetősen sokat foglalkoznak a külsejükkel, divattal, és környezetük szépítgetésével, hát még a minderre nagy hangsúlyt fektető férfiakra! Szerény véleményem szerint ez így nem igazságos, pláne ha arra gondolok, hogy mi nők mennyire szeretjük a jól öltözött, igényes férfiakat, nem beszélve a kellemes parfüm illatról, amelybe néhány jóvágású férfi példány burkolózik. Most őszintén: nem jobb ezt az illatot érezni reggel a metrón/liftben/péksütiért sorban állva, mint a tömény "ember-szagot"? Nem esik jól a szemünknek és a lelkünknek egy stílusosan kinéző (itt nem a csőnacis, emóshajú suhancokra gondolok) férfit látni? Dehogynem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése