2012. október 27., szombat

Mi a baj a tinikkel? - szerintem


Ivett blogján olvastam egy bejegyzést "Mi a baj a tinikkel?" címmel. Elgondolkodtató volt.

Nem tudom, hogy baj-e, de valami van. 
Egészen biztos.


Nyilván minden évtizednek megvannak a maguk tini-problémái. Nem mennék bele itt most mélyen a családi háttér, a kulturális-, anyagi-, kapcsolati tőke kérdésébe, pusztán csak annyira, amennyi feltétlenül szükséges ahhoz, hogy a divat szemüvegén keresztül vizsgáljam a dolgot.


Ami tény: a stílusérzéket, a jó ízlést megvásárolni nem lehet, de a stílus álarcát szerintem igen. Értem ezalatt azt, hogy, aki megteheti, felfogadhat magának stylistot, stílus tanácsadót...stb. Ettől persze nem lesz jó ízlése a delikvensnek, de legalább már nem látszik rajta.

A tinik. Visszaemlékezve tizenéves koromra, és látva a mai kamaszokat – legyen szó rokon gyerekről, vagy az utcán bandázó srácokról - , azt vettem/veszem észre, hogy két dologtól rettegnek igazán: attól, hogy különböznek a pajtikáiktól, és attól, hogy beleolvadnak a tömegbe. Kicsit ellentmondásos, nem? Nem is irigylem őket, mert meglehetősen nehéz egyszerre különbözni és azonosulni. Az biztos, hogy ezekben az években az ember(palánta) kísérletezik, keresi az utat, feszegeti a határokat. A szülői szó semmit sem (legalábbis nem sokat) számít, az az etalon, amit a barátok mondanak, tesznek, hordanak. A legfőbb szempont a kortárs csoportnak való megfelelés, hiszen senki sem szereti átélni a kirekesztettséget. De szerintem ez rendben is van így, ha később az illető ezt kinövi. Nem arra gondolok én itt most, hogy probléma az, ha valaki olyan ruhát hord mint a barátai. Azt azonban már bajosnak érzem, ha valaki felnőtt korában nem meri vállalni saját stílusát – legyen szó ruháról, zenéről, könyvről...stb. - és pusztán csak az ismerősei, barátai által tudja meghatározni, körvonalazni magát.

Stíluson vitatkozni szintén nem érdemes, mert különbözőek vagyunk, kinek ez tetszik, kinek az. A fiatalokkal – vagy a szüleikkel? - kapcsolatban szerintem sokkal nagyobb gond az, hogy sokan divatosnak, menőnek, trendinek (nem csípem ezt a szót, de ez kívánkozott ide) tartják a lepattantságot, a toprongyosságot. Megkövezhettek, de szerintem nem sikkes, ha valaki ápolatlan, mosdatlan. Akármilyen trendi kontyba lehet feltekerve egy hosszú hajzuhatag, ha a szóban forgó haj zsíros. Akármilyen sikkes cuccba felöltözhet egy tini, ha közben izzadságtól/cigitól/piától... bűzlik. Hiába kensz Chanel lakkot a körmödre, ha közben tövig rágod, és a rommá taposott cipő sem sikk!

És szerintem itt jön be a szülők szerepe. A család az elsődleges szocializációs közeg, így az ő felelősségük (is), hogy megtanítsák csemetéjüket arra, hogy bármilyen stílusú ruhát is hordanak ÁPOLATLANUL NEM MEGYÜNK KI AZ UTCÁRA!!! És azt is meg kellene tanítaniuk, hogy milyen alkalomra hogy illik felöltözni.

Én tudnám javasolni mindenkinek, akinek nem áll a rendelkezésére egy kimeríthetetlen bankszámla, hogy klasszikus alapdarabokra áldozzon többet, a többi egyébre pedig lehetősége szerint.

Nekem rengeteg ruhám van, aminek többségét turiban vettem. Már azelőtt, hogy divatossá vált volna ott vásárolni. Ha tanácstalan vagyok, hogy mit vegyek fel, kedvenc sötétkék farmerom, és imádott fekete szmoking fazonú zakóm mindig kisegít a bajból. Akár munkába megyek, akár moziba.

Ti hogyan vélekedtek a kérdésről?
Szívesen meghallgatnám, mit mond egy tinédzser?

2 megjegyzés:

  1. Elolvastam a másik bejegyzést is, és a tiédet is persze.
    Nem vagyok már tini - elég régen nem. Mindenesetre azt tudom, hogy engem totál hidegen hagyott, hogy nem voltam "menő" annak idején, nem érdekelt (akkor sem), hogy mit gondolnak rólam az osztálytársaim, kortársaim. Azt vettem fel, 1. amim volt, 2. amiben jól éreztem magam.
    Érdekes, amit írsz, hogy ápolatlannak látod a mostani tiniket. Én pont az ellenkezőjét látom! Általam 12-13 évesnek ítélt lányok úgy néznek ki, mint a kb. 20-30 éves felnőtt nők, full smink (nem szolíd, nappali, hanem amolyan "hardcore" változat), festett és/vagy póthaj, műköröm (az extra változatból), a legtrendibb (én is utálom ezt a szót) kézitáska, cipő, ruha... És így járnak suliba!
    Abba nem mennék bele, hogy honnan, miből telik erre, hiszen ez természetesen a szülők érdeme.
    Azt mondja mindenki, most muszáj megvenni a márkás cuccokat, különben kinézik a gyereket. Na és??? Régen is ugyanez volt. Csak akkor mondjuk nem LV táskával, hanem a legújabb Barbie babával "menőzött" valaki. Azt hiszem, mindenki túlélte ezt is, még az is, akinek nem volt ilyen. És meg merem kockáztatni, talán nem is rokkant ebbe bele lelkileg.
    A héten egy rokon temetésén voltam. Szörnyű alkalom. Találkoztam egy kislánnyal. 12 éves. Megdöbbentem, mikor megláttam, hogy az arca le van alapozva, púder, pirosító... Egy ilyen szituációban egy ennyi idős "gyerektől"????
    Azt gondolom, ez már több, mint probléma. Nem ez a konkrét eset, hanem a tendencia.
    Miért van ez? Azt tudom elképzelni, hogy a mostani tinik szülei pont az a korosztály, akiknél már elindult a "gyereket nem szabad korlátozni" elv és íme, itt az eredmény. Cáfoljatok meg!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Azzal egyet értek, hogy nagyon odafigyelnek arra, hogy műköröm, póthaj, smink a helyén legyen, de szerintem ez nem egyenlő az ápoltsággal, igényességgel. Persze nem azt akarom mondani, hogy minden tini ápolatlan, de sajnos sokan azok ( és sajnos sok felnőtt is). Napi szinten fontosabbnak tartom a tiszta hajat, mint a műkörmöt.

      Amit a sminkelésről mondasz, az nagyon igaz. A posztban nem akartam kitérni rá, de tényleg rémes, hogy tizenéves csitrik 30 évesre mázolják magukat. Persze tudom én, hgy idősebbeknek akarnak látszani, de a végeredmény sokszor igen groteszkre sikerül.

      Törlés